Lehet szabad életet élni, de nem szabad elmenni amellett a nem elhanyagolható tény mellett, hogy minden egyes kapcsolat egyben kockázatvállalás is.

Sokan vannak, akiket pont az ettől való félelem tart vissza a testi örömök megélésétől. Sokan kérdezték már tőlem is. „Te nem félsz, hogy elkapsz valamit? De ugye használsz óvszert?” Hát igen, azért azt illik tudni, hogy amennyiben az óvszerhasználat az orális együttlétre nem terjed ki akkor ugyanúgy fennáll a veszélye annak, hogy az ember elkaphat valamit.

Én most emiatt ragadok klaviatúrát és két fontos dologról szeretnék beszélni veletek. Az egyik a szűrés, a másik meg a PrEP.

Előbbiről biztos hallottál már, de az utóbbi új infóként csenghet, hiszen nem igazán van a köztudatban, úgyhogy most ezzel kezdem.

A megelőzés a legfontosabb, és nem szeretnélek abba a tévhitbe rángatni titeket, hogy a HIV fertőzés az egyetlen, ami egy szexuálisan aktív és nyitott személlyel megeshet. Felhívom a figyelmeteket, hogy  az óvszerhasználat valóban nagyon fontos annak érdekében, hogy nem csak a nem kívánt terhességet, hanem a szexuálisan terjedő betegségeket is megússzuk.

Vannak viszont, akik ilyen-olyan okok miatt nem tudnak vagy akarnak óvszert használni. Az ő esetükben van még nagyobb szerepe a szűréseknek, mivel nem csak magukat fertőzhetik meg, hanem az összes olyan személyt, akivel kapcsolatba kerülnek. De mi a PrEP és hogy kapcsolódik ide?

A PrEP egy Magyarországon –tudtommal még- nem törzskönyvezett, de már hozzáférhető HIV gyógyszer, melyet nem csak kezelésre, hanem megelőzésre is lehet használni. Működésének lényege, hogy nem engedi a vírus beágyazódását a sejtekbe, ezzel megvéd az esetleges HIV –de csak és kizárólag a HIV- fertőzéstől. Nem vagyok sem orvos, sem gyógyszerész éppen ezért csak érintem a témát, de mindenkinek javaslom, hogy keressen egy megfelelő szakembert, akivel erről beszélni tud és nálam sokkal nagyobb információval rendelkezik ahhoz, hogy hiteles tájékoztatást nyújthasson. Az én szerepem ebben csak annyi, hogy felhívjam a figyelmeteket arra, hogy létezik védelem, olyan, amiről esetleg még nem is hallottál. (Soha ne vásárolj ismeretlen forrásból gyógyszert!)

A másik téma viszont a „nem lehet elégszer hangsúlyozni” témakörébe kapcsolódik. Igen, én is rendszeresen járok szűrésre. Ez minden ember felelőssége, hogy odafigyeljen magára, és másokra is! A TE FELELŐSSÉGED IS! Rendszeresen!

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy nagyon jó helyet. Nem reklámnak szánom, sokkal inkább ajánlásnak. Biztos van, aki azért nem jár szűrésre, mert kellemetlennek érzi. Hogy miért? Mindenki tudja a nevét, az összes személyes adatát, és a kellemetlen recepciós esetleg még ki is mondja mások előtt a három betűs mozaikszót, ezzel erősítve a szégyenérzetet, melyet mindannyian érzünk egy ilyen kényes vizsgálat elvégzése során. Mi több még mindenféle rendszerbe belekerül, számon és nyilvántarthatóvá válik. Ja, és marad az állami daráló, vagy a drága több tízezres vizsgálat meg a hosszú várakozási idő.

Ugye milyen jó lenne egy hely, ahol anonim szűrést végeznek és azonnal megtudod, hogy mi is az eredmény?
Képzeljétek, ván ám ilyen Budapesten (anonimaids.hu). Bemész, tépsz egy sorszámot, megszúrják az ujjad, és 20 perc múlva eredményt is kapsz. Nem kérnek TAJ számot, sem nevet, csak egy kódot, amivel majd visszahívnak. Biztos drága? Nem, adomány alapú. Az ajánlott adomány 3.000Ft és tőled függ, hogy többet adsz-e. Nem a pénzért csinálják, hanem emberekért és emberségből. Még néhány jó szóval is oldják a feszültséget. Kicsi hely, és nincs nagy tömeg, pedig ha figyelembe vesszük, hogy mondjuk hányan vannak fent a Tinderen és nagyrészük egy éjszakás kapcsolatra vadászik, hát igazán lehetnének többen is.

Egy óra az életedből nem nagy ár azért, hogy ne tegyél tudatlanul - de nem felelősségtől mentesen- tönkre ember életeket. Ugye elmész? Ugye figyelsz erre? Ugye Te is figyelsz másokra?

"Sajnálom, hogy nem voltam őszinte hozzád." - mindenkivel megesik, hogy olyan embernek hisz, akinek nem kéne. Persze, én is ismertem ilyen férfit.

Felvetődik a kérdés, hogy mi szükség erre az egész ajlas színjátékra. Elmondom. Súlyos önértékelési probléma és persze önbizalomhiány. Ezt a játékot akkor játssza a(z) (általában) férfi, amikor nem tudja máshogy újra és újra megerősíteni önmagában, hogy ő maga az Isten. Éppen ezért kényszeresen minden alkalommal eljátssza a tökéletes férfit, újabb áldozatot ejtve. Nem gondolkodik azon, hogy mit érez a másik. Egyszerűen nem érdekli, mert egy dologra van szüksége, megerősítésre. Újra és újra éreznie kell, hogy ereje és hatalma van. Ez igaziból szomorú is egyben, mert akik ezt játsszák általában tényleg sok szempontból a "tökéletes férfiak" is lehetnének, és minden eszköz a kezükben van arra, hogy egy normális kapcsolatban megélhessék önmagukat. Általában jóképű, ideális testalkatú, megfelelő intim méretű, magas egzisztenciájú példányok, valami mégis nincs rendben odabent a fejükben... nagyon nincs. Nekik nem az adja a boldogságot, ami az átlag embereknek.

Ne érts félre, nincs semmi bajom a férfiakkal és nem is szeretnék általánosítani, mert persze nem minden férfi ilyen.  Sőt! Mi nők is tudunk gonoszak lenni, de ez majd egy másik topic lesz hamarosan. Tisztában vagyok vele, hogy vannak nagyon kedves, őszinte és megbízható férfiak is.

De miért hoztam ez fel? Miért szeretnék erről beszélni veletek?

Mert mi nők az ilyen férfiak miatt sokszor sérülünk. Ugye meséltem már neked a királylány hartásról? Mert itt pont ez van, hogy elhitetik a mesét amiben minket neveltek. Magunkat hibáztatjuk, hogy mit is rontottunk el, és lehet, hogy el is követtünk néhány hibát, néha túllőttünk talán a célon, de ez nem a mi hibánk. Napokba, sőt sokszor hetekbe telik az, hogy egyáltalán rájöjjünk mi is történt. Mert az ilyen férfi a szemünkbe néz és mégsem mondja el, hogy csak a játékszerei voltunk beteges kis játékának. Igen Drágáim, erre nekünk kell rájönnük. Persze ha rájöttünk már kész beismerni, legalábbis a "jobbikja". De addig marad az önmarcangolás, amikor szinte percről percre játsszuk végig magunkban a képkockákat, felidézve minden pillanatot. 

Erős cím, erős előítélet. 

Olvastam egy cikket valamelyik női portálon a napokban és meg kell hogy mondjam nektek, ledöbbentem.

Őszintén! Nem a cikk miatt lepődtem meg igazán, hanem leginkább a kommentek zaklattak fel. Röviden és tömören: egy nő fogalmazta meg benne a saját negatív tapasztalatát egy gazdag üzletemberrel. Megégette magát... sajnáltam szegényt, de az igazán durva a cikket követő komment áradat volt. Mindenki azért bírálta, hogy a kis mocsok kurva megérdemli a sorsát, hiszen eladta magát. 

Állj! Már miért is adta volna el magát? Azért mert elhitte a mesét? Mert el merte képzelni magáról, hogy ő lehet a szerencsés akire rátalál a szőke herceg fehér lovon? Hisz mi nők ezzel a mesével kelünk és fekszünk. Minden kislányt ezzel etetnek attól a pillanattól, hogy megkapja az első királylányos mesekönyvét.