Erős cím, erős előítélet.
Olvastam egy cikket valamelyik női portálon a napokban és meg kell hogy mondjam nektek, ledöbbentem.
Őszintén! Nem a cikk miatt lepődtem meg igazán, hanem leginkább a kommentek zaklattak fel. Röviden és tömören: egy nő fogalmazta meg benne a saját negatív tapasztalatát egy gazdag üzletemberrel. Megégette magát... sajnáltam szegényt, de az igazán durva a cikket követő komment áradat volt. Mindenki azért bírálta, hogy a kis mocsok kurva megérdemli a sorsát, hiszen eladta magát.
Állj! Már miért is adta volna el magát? Azért mert elhitte a mesét? Mert el merte képzelni magáról, hogy ő lehet a szerencsés akire rátalál a szőke herceg fehér lovon? Hisz mi nők ezzel a mesével kelünk és fekszünk. Minden kislányt ezzel etetnek attól a pillanattól, hogy megkapja az első királylányos mesekönyvét.
Drágaságaim! Legalább mi nők fogjunk kicsit össze és ne csak irigyen bántani kezdjük egymást. Mind ugyanazon a tündérmesén nevelkedtünk. Persze, azóta már felnőttünk és nem hiszünk már a fogtündérben sem, de mégis, ha a szívünkre tesszük a kezünket és legalább önmagunkkal őszinték vagyunk, akkor bevallhatjuk, hogy vágyunk a csodára.
Azóta már nagylányok vagyunk és önállóak lettünk. Férfit keresünk nagy "F"-el, akivel szabadon és kötöttségektől mentesen összegyűrhetjük a lepedőt. Nem keresünk pénztárcát, mert képesek vagyunk finanszírozni az életünket. De néha még elhisszük a mesét, mert mélyen belénk táplálták. És igen, olykor elbukunk. Éppen ezért kérlek ne bántsuk egymást, hiszen mi mind NŐk vagyunk. Különlegesek és egyediek, tele érzelemmel, érzésekkel...ki többel, ki kevesebbel, de az viszont biztos, hogy mind elemi erővel rendelkezünk. Higgyünk az erőnkben és tanuljunk meg összefogni. Tanuljuk meg a férfiaktól, hogy többen még erősebbek vagyunk.
Olvastam egyszer egy viccet. Igaziból nem is vicc volt, mert túl valós sztori. Kérdezz meg egy férfit, hogy a haverja, aki történetesen a pasid nála volt-e az este. Tízből nyolc azt mondja gondolkodás nélkül, hogy vele volt. A maradék kettő pedig azt, hogy még most is vele van. Mi nők vajon ugyanezt tennénk? Számíthatnánk egymás segítségére? Szerinted igen?
Vivien Moss
Kövesd a blogot, ha érdekel:
A szabad akarat értéke
